Fazekas István · Székely Sz. Magdolna - Igézet ​ne fogja…

Két ​néprajzkutató, Szendrey Zsigmond (1879-1943) és fia, Szendrey Ákos (1902-1965) a sokkötetes babonaszótár mintájára elkészítettek egy ugyancsak terjedelmes magyar babonalexikont, ám munkájuk kéziratban maradt, s végül eljárt fölötte az idő, korszerűtlenné vált. Akadt azonban két szerző, Fazekas István és Székely Sz. Magdolna, akik az örökösök engedélyével érdekes kis könyvet csináltak a hatalmas adathalmazból. Ahogyan a kötet elején írták, profanizálták" a néphitet. Egyéni eljárásuk nem vallástalanítást" jelent, hanem talán – nincs jobb szó – szentségtelenítést". Először is lefejtettek az eredeti szócikkekről minden tudományos magyarázatot, másodszor ironikus-tréfás hangnemben írták át a szöveget, megfelelő távolságot teremtve ezáltal a régi babona és a mai ember között. Említésre érdemes Horváth Péter rajzsorozata is, mely gunyorosságával jól segíti a fenti szándékot. Aki tehát a mai egyre elhatalmasodó divat nyomában okkultizmust keres ebben a kis babonaszótárban, csalódni fog, mert helyette szórakoztató néprajzi olvasmányt talál. Élő és élettelen környezetünk nagyon sok látható tárgyához és jelenségéhez kapcsolódnak hiedelmek. Füvek, fák, bokrok, égitestek, használati eszközök, állatok és sok más a hordozó. Minden különleges külsejű és magatartású ember is kedvence" a babonának. Aztán a láthatatlanok, a természetfölötti lények vagy a természetfeletti erővel bírók, boszorkányok, táltosok, garabonciások, hazajáró lelkek nagy terjedelmet kaptak a könyvben. A bevezetővel szemben azért annyit meg kell jegyeznünk, hogy ez nem hiteles kép" a magyar néphitről", csak egy részlete annak. Magyarnak pedig annyira magyar, hogy az eredeti gyűjtők beledolgozták a régi Magyarország minden nemzetisége hozzáférhető hiedelmeit. Igaz, ezek – a tudomány állítása szerint – sokszor inkább rokonaink, mint a keleti nyelvrokonok mai néphite.