Földeák János - Nők és férfiak

Az ​anekdotáról mindig újra és újra fellángol írók, kritikusok között a vita, szerencsére az írók nem utasítják ki olyan zord szigorúsággal az irodalomból, mint az ítészek; szerencsére, mert sokkal szegényebbek lennénk nélküle. A tempósan, jóízűen, humorral előadott anekdota akár önállóan, akár egy elbeszélés epizódjaként nemcsak szórakoztat, de sok mindent feltár is a valóság, a történelem, a hétköznapi élet titkaiból, hiszen kép és jelkép egyszerre, mint Földeák János elbeszéléseiben is. A múlttól a jelenig ívelő, tektonikus változásokat előidéző történelmi utat éppúgy meg tudja elveníteni általa mint, a külvárosi inasok vagányságait, a gépet és főzőkanalat egyaránt magabiztosan „kezelő” munkásasszonyok életét vagy a külvárosok világát, melyek Földeák tanúsága szerint a „történelem színpadává” lettek. Szórakoztat az anekdota, de tanít is, figyelmeztet is; a humoros fordulat gazdag életanyagot közvetít, s talán nem illő e „szerény” műfajhoz a szó: történelmi tanulságot, ítéletet fejez ki. Az anekdotában csak szellemes, befejező csattanó, a valóságban azonban tény, törvény, hogy az inasból vezérigazgató lesz – Földeák minden novellájában az anekdotának e két húrján játszik, ez teszi szórakoztatóvá, élménnyé s igazzá írásait.