Kepes György - A ​közösségi művészet felé (Tanulmányok a kortársi művészet és a modern világ együttműködésének lehetőségeiről)

Közel ötven éve már, hogy három jó barát, három fiatal festő (mint a mesék fiútestvérei) útnak indult világot próbálni: egyikük én voltam. Még alig lehettünk túl a serdülőkor homályos sejtésein – ketten Párizst választották úticélnak, magam pedig Berlint –, de abban bizonyosak voltunk, hogy minket kihívás vár: a látás és a látvány forradalmának kihívása, az ezekből következő feladatok. Kétségek nélkül hittünk a világot átépítő feladatok szükségességében, és bíztunk abban, hogy az új építésében a teremtő képzeletnek és a művészi érzékenységnek fontos szerepe lehet. Ugyanakkor abban sem volt kétségünk (hogy is lehetett volna?), hogy a húszas évek Magyarországának fullasztó társadalmi körülményei kevés alkalmat adhatnak számunkra, kevés reménnyel kecsegtethetnek, hogy magunkat a kihívó feladatok vállalására előkészíthessük. A gazdasági élet pangásával, az életet mérgező társadalmi elnyomással csak a művészi lehetőségek sivársága és meddősége vetekedett.