Jámbor János - Miért ​taszították ki Magyarországot Európából?

A ​szerző a magyarság 1000 éves államtörténetének európai kapcsolatrendszerét vizsgálja, eddig alig vagy részben ismert, és a politikai okok miatt nem tisztázott történelmi tények eredeti tartalmát visszaadva. Azt keresi, ami összeköti a magyarságot Európával, nem pedig azt ami alapján atomizálták környezetét, ahogyan Kelethez akarták kötni.
A könyv tanulsága szerint a magyarság legfőbb adottsága az összekötő szerep; ő volt egyidőben Közép-Kelet-Európa mozgató rugója. A Keletről hozott türelem és kompromisszumkészség közép-európai sajátosságos Kelettől eltérő állammodell kohéziója lett. A magyar államiság elemzése a könyvben karizmatikus kettős fejedelemségtől, az Árpád kori keresztény kettős királyságon át a perszonáluniók korába vezet. A szerző elemzi, hogyan alakult ki Közép-Európa (a római, a bizánci keresztény), Európától eltérő államszervezete.
Nyugat-Európa nemzetállam-koncepciója és a bizánci Európa karizmatikus államkoncepciója mellett, velük harcban állva új államtípus alakult ki, az unió, amely különböző fejlettségi formákban, államszervezetekben jelentkezett a térségben. Ilyenek a Magyar Királyság perszonáluniói, ilyen az erdélyi állam rendi uniója, kiegészítve az erdélyi protestáns egyház és a rendiség nélküli románság uniójával. Ilyen Rákóczi dualista állama, a Pragmatica Sanctio szervezete Közép-Európa új típusú államszervezete, és ilyen a Rákóczi államára és a Pragmatica Sanctio korai formájára épülő dualista Ausztria-Magyarország 1867 után.
A szerző könyvével nemet mond a Közép-Európára hibásan alkalmazott nemzetállam-koncepcióra és következményére, az Európát atomizálni igyekvő történelemszemléletre. Szerinte történelmünk nem más, mint Európa más részeihez ezer szállal kötődő kapcsolataink története és a magyarság európaiságáért folytatott töretlen küzdelme.
Milyen kapcsolatokra gondol a szerző?
– A Magyar Királyság és az európai kereszténység kapcsolataira;
– népvándorlást túlélt nemzetünk a Keletről hozott, türelemre épült, az értékek sokféleségét befogadó, szabadságon nyugvó kormányzásának sokféleségére;
– a keresztény magyar birodalom szervező erejére, a magyar királyok Európa máig legnagyobb kiterjedésű perszonálunióira;
– az első gazdasági összeomlás utáni török és az azt követő idők – majd 300 évig tartó, a politikai arénát felszámolandó – rendi uniós kísérleteire.
A szerző hittel vallja, hogy itt született meg először az igény – az 1848-49 évi magyar és a térség más népeinek a mozgalmaiban – egy igazi polgári liberális unióra, az európai türelem államjogrenddel garantált legmodernebb formájára. Azt állítja, újrakezdés volt Ausztria-Magyarország a régi úton. Latolgatja, akartunk-e igazán egy USA típusú polgári liberális uniót a Monarchia helyén? Ha igen, nem ez volt-e az oka Trianonnak?
A szerző bizonyítja könyvével, hogy az I. világháború utáni békediktátum következményeit elhárítandó született újjá a Pán-Európa eszme. Ugyanakkor a könyv teljes terjedelmében megerősíti, hogy a közép-európai unióeszme az európai 1000 éves kapcsolat és türelem integráns része volt, és ezt felszámolni csak Európa érdekei ellen való tett lehetett.