Kolozsvári Grandpierre Emil - Hullámtörők

„Ezúttal ​csakúgy, mint Az utolsó hullám-ban, a Tegnap-ban, a Szabadság-ban szántszándékkal, tudatosan túlnyomórészt olyan eseményekről írok, amelyekről nem illik – mondja Grandpierre a Hullámtörők-ről. – A számos téma közül, ami foglalkoztat, az egyik a család mint sorsformáló tényező. Ebből a szempontból tekintve semmilyen adat, ami jellemez, aminek következménye van, ami magyaráz, nem tekinthető pletykának, ha mégoly bizalmas is.” Sorsformáló tényező a szerelem is, amelynek érthetően nagy szerep jut ebben a könyvben, hiszen tárgya a beteg valóságérzék, amely áldozatát képtelenné teszi saját lehetőségeinek felismerésére, a valóság, a torz magyar valóság logikátlanságainak megértésére, holott életben maradása függhet attól, például a háború éveiben, a nyilas-téboly napjaiban, hogy tudja: ebben a világban az okozat nem ésszerűen következik az okból.
Ahogy erotika és kínzó írói gond, úgy játszik egymásba sokszor ugyanannak a helyzetnek leírásában és elemzésében tragédia és humor. Grandpierre minden figurát és érzéki vagy intellektuális jelenséget több szempontból vesz szemügyre, iránytűt adva az olvasó kezébe, hogy maga is végigjárja az utat a felismeréstől a megértésen át a közösség és az egyén szempontjából egyaránt helyes cselekvésig.