Konrád György - Kerti ​mulatság (Agenda 1.)

„Ez ​nem regényes regény. Az este folyamán vendégek jönnek, egyre többen vagyunk. Már ismeretlenek haladnak el egymás mellett. Egy lassan olvashatóvá váló titkos partitúrának engedünk. Még íme átéljük a regényben is azt, amit az életben: nem tudjuk, hogy mi lesz. Mert ez is lehetséges, és az is lehetséges. Nem az ív a szerkezeti mintánk, hanem az útkereszteződés… Nem vagyunk a hőseink fölött sem isten, se főhatóság. Az olvasó előtt alakul a regény, itt nem a bénítóan jól értesült providencia beszél, mint egy bábjáték-igazgató.”
„Ha negyvenötben nem lettem igazán felszabadítva, akkor most én magam fogom ezt a felszabadítást egy lépéssel továbbvinni. Akkoriban sokat beszélgettünk a külső és a belső szabadság megkülönböztetéséről. Kobra azt mondta, hogy mégoly szoros körülmények között is van esély a belső szabadságra. A gondolkodó akkor is dolgozhat, ha nincsen gondolatszabadság. Én meg azt mondtam, elég parókiális valami lesz az az óvatosan körülkerített kis belső szabadság. Nem nagyon hittem a fióknak készülő remekművek legendájában. Az ember egész életében készül arra az üdvözítő pillanatra, és amikor az eljön, már nincs mit mondania, csak vinnyogni tud… A sikeresen átnevelt polgárok elhanyagolják a várost, a házukat, a testüket, nem becsülik egymást, a munkájukat, az idejüket, önmagukat. Kikéredzkednek külföldre, mint az elemisták a vécére kisdolgozni. Azzal a ténnyel, hogy az állandó lakcímem Budapesten van, államtisztviselők kezére adom magamat? Ez a szülővárosom, de vannak más városok is a földön. Giccsesnek éreztem minden indokot az önkiszolgáltatásra.”