Kós Károly - Tájak, ​falvak, hagyományok

„E ​kötet – az 1972-ben megjelent Népélet és néphagyomány után – különböző tájakkal ismerkedő, falujáró útjaimon tett néprajzi megfigyeléseimet tartalmazza. Olyan feljegyzések, feldolgozások ezek, amelyek meghaladva lapjaink és folyóirataink felvevőképességét, a közlés egyedüli módjának önálló kötetben való egybeszédesük mutatkozott. A néprajztudomány alapvető sajátos módszere, hogy éppen mivel az élő népi műveltséget a megfelelő korok fejlődési eredményének tekinti, a részletesen és pontosan megfigyelhető, beszédes élő jelenségekből, adatokból indulva ki, ezek változatainak összehasonlításával, sokoldalú elemzésük és értelmezésük segítségével nyomul visszafelé a fejlődés vonalán, következtet az egyre korábbi formákra és létrehozó okokra, alkulásuk körülményeire. A tudomány adatokra, tények ismeretére, megfigyelésekre épül, ezeken alapul minden további elemzés, összefüggéseket feltáró vizsgálat, összefoglaló munka. Elegendő adat, tény ismerete híján a kutatómunka megtorpan, s az ennek dacára végzett spekulációk még ha hoznak is látszateredményeket, olyan károkat tehetnek a tudományos köztudatban, amelyeket esetleg csak nemzedékek munkájával lehet ismét helyrehozni. Elsősorban e felismerés késztet arra, hogy a népi hagyományok iránti közérdeklődés és a néprajzi kutatás örvendetes hazai fellendülése idején e kötetben tegyem közzé Fekete-Körös völgyi, hétfalusi, moldvai csángó, csíki, Dorohoi környéki vidékeken végzett megfigyeléseimet, abban a meggyőződésben, hogy ezek a gyűjtések épp adatközlő jellegük folytán hasznos szolgálatot tehetnek a kutatásnak.”
Dr. Kós Károly