Kósa László · Filep Antal - A ​magyar nép táji-történeti tagolódása

A ​szerzők nevezetes tájegységek (pl. Kiskunság, Sárköz, Nyírség) és jellegzetes néprajzi csoportok (pl. kunok, palócok, hajdúk) kialakulását, történetét és néprajzi jelentőségét kutatják. A bevezető tanulmány többek közt bemutatja, hogyan kerül a 19. század elején a palócság a hazai néprajzi érdeklődés középpontjába, majd a néprajzi csoportok és tájak kutatása hogyan hatott a magyar néprajztudomány kibontakozására és további fejlődésére.
A kötet a magyar nyelvterületen föllelhető mintegy kétszáz tájat és csoportot veszi számba. A szerzők a történetileg kialakult és a hagyományban élő csoport-, illetve tájneveket vették munkájuk alapjául, és kerülték a mesterséges, a leíró földrajz által alkotott elnevezéseket. Mondandójukat lexikonszerűen rendezték el, tömör szócikkekben foglalták össze a legfontosabb ismereteket: mit tudunk egy-egy táj vagy csoport múltjáról; melyek voltak azok a természetföldrajzi, gazdasági és politikai tényezők, amelyek hatására ezek az egységek kialakultak, végül pedig a néprajzi jellegzetességeket mutatják be. A szócikkeket a legfontosabb szépirodalmi hivatkozások zárják.