Kósa László - Néphagyományunk ​évszázadai

„Míg a népművészetnek a jobbágykorszakot hatszáz esztendőn át kísérő régi stílusa a kelet-közép- európai környezet jegyében alakult ki, addig az új stílus jelenségei elsősorban nyugat-európai hatásokhoz igazodtak..
A két háború között volt egy ága a népi kultúra iránti érdeklődésnek, amelyben a paprikást főző gulyás, a hortobágyi pusztán ménest hajkurászó csikós és a rikító virágokat pingáló asszony lettek a magyar népélet főszereplői…
Tévedés azt állítani, hogy a nemzeti kultúra a népi műveltségre épül. Ha viszont hiányozna a nemzeti művelődésből, az olyan volna, mint a sótlan étel, ízetlen és jellegtelen. A néphagyomány paraszti kultúraként lehanyatlott, de nem szűnt meg mint közösségi műveltség, és szocialista nemzeti kultúránkba ötvöződve így van jelen.”