Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a ZX-7

„Zimmer elégedetten kuncogott magában. Pár lépésre a kertkaputól mégis rossz előérzete támadt. Mintha a nevét hallotta volna. Hirtelen megtorpant: most már tisztán hallotta a halk hangot. – Herr Zimmer? Meglepetten fordult oldalt. Mintegy kartávolságra tőle, a széles törzsű akácfától egy árnyék vált el. Csak a körvonalait látta. Akaratlanul is hátralépett. – Tessék? – fürkészte a sötétet. – Herr Zimmer? – ismételte meg a kérdést az árny. És ő elkövette a végzetes ballépést: – Én vagyok… A sötétből lángnyelv villant, és Zimmer Lajos üres zsákként rogyott a földre. A lövés hangját követő csendbe futó léptek zaja és kiabálás keveredett. – Ott szalad, a fák mellett! – ordította a ballonkabátos férfi. A másik futásnak eredt a túlsó járdán a megadott irányba. Ismét lövés dörrent… A futó alak felbukott, majd a kerítés tövéhez vonszolta magát, és két lövést adott le a közeli utcasarok irányába. Ballonkabátos társa a másik oldalon tapadt a falhoz, és az ő kezében is fegyver villant.”