William Somerset Maugham - Örök ​szolgaság

1885-öt ​írunk. Philip Carey kilencéves korában árvaságra jut. Hogyan nevelkedik a felhőtlen jómódból, szeretetből hirtelen kicsöppent gyerek, milyen jellemformáló iskolákat jár ki? Vidéki paplak, rideg angol fiúnevelő intézet; Heidelberg, a századforduló forrongó szellemi életének mögöttes területe; a párizsi művészvilág bohém módra élő, koplaló, szerető, vigadó és szenvedő jellegzetes alakjai; majd London – az orvosegyetem, a közkórházak nyomasztó és nagy emberismeretre nevelő légköre; háttérben az új barátok, kapcsolatok, tőzsdei spekulációk, a búr háború – s amíg Philip ezt a sok-sok stációt végigjárva férfivá érik, és végül révbe ér, életének egén hosszú éveken át ott tornyosul egy reménytelen, megalázó és megszomorító, csak rosszat adó, és mégis, mégis: áhítva vágyott, keserves nagy szerelem sötét felhője.
Az író pályakezdésének számos önéletrajzi elemét beleszőtte ebbe a megható és felemelő, elszomorító, s mégis biztató regénybe, a minden megpróbáltatáson, csalódáson, nélkülözésen is tisztességgel átvergődő, mélységesen humánus és igen-igen rokonszenves sánta fiatalember szívszorító történetébe.