Birkás István - A futó madarak útja

Különös, jobb sorsra érdemes kötet, a vidéki-szerzői-magán kiadások rengetegében bukkan fel, csekély reménnyel, hogy eljut a szélesebb nyilvánosság, az olvasóközönség elé. (Pedig megérdemelné, megérdemli.) Írója Birkás István ismert festőművész, több évtizede meghatározó személyisége Dunaújváros képzőművészeti életének. (Mostanában azon fáradozik a Modern Művészetért Alapítvány elnökeként, hogy újabb képtár-múzeum épüljön-létesüljön a régióban.) Az utóbbi években sajátos és eltéveszthetetlenül egyéni formanyelvet alakított ki, amelyben nagy szerepet játszott szülőföldjére, Kunmadarasra való visszatalálása. Fakturális jellegű képein, festményeink elő-elősejlenek a jellegzetes alföldi parasztházak motívumai, falrészletei, furcsa alakzatok és képződmények rekonstruálódnak, az Idő munkálkodásának végső, megsemmisülés előtti fázisai. Talált és tudatosan felhasznált (beépített) tárgyak, olykor szemétre hajított, használatból kikopott és megkopott eszközök, azok darabjai színeződnek el, s persze dominál, elővirít a fehér, s ez a konglomerátum kombinálódik, variálódik, s válik véletlenszerűségből is egységes egésszé. A hatást még fokozza karcok, repesztések, elmozdult illesztések rajzolata és hálózata, mintha egy ismeretlen nyelven rótt írás betűi sorjáznának előttünk...
Birkás István azonban nem érte be ennyivel: a képzőművészet nyelvén való szólást a valódi írással egészítette ki. S így jött létre - ahogy mondta - hosszabb időszak alatt egy lazán egymásba kapcsolódó jegyzet- és esszéfüzér, amely immár egy másik kifejezésmódban is érzékletes képet ad az általa mélyen megélt világról. A tájról, az itt élő emberekről, a múltról és az elsivárosodó jelenről. A hazajáró művész elkalauzol bennünket a Kunmadaras-Tiszaőrs-Nagyiván háromszögben, ebben a Hortobágy "mellyéki" térségben, amelyről eddig jobbára hivatásos írók, mint Veres Péter, Zám Tibor vagy utóbb Szalai Csaba írtak. Nos, Birkás István nem méltatlan folytatója ennek a tradíciónak: nyelve tömör, metonímiákban gazdag, megfigyelései élesek, pontosak (ahogy egy festőtől elvárható). Talán annak sem volt tudatában, milyen újszerű és úttörő munkát végzett, amikor lírai szociográfiáját, naplóját, önvallomását megfogalmazta... Egy kihalásra ítélt, időszerűtlennek vélt műfaj született újjá, nyert új impulzusokat tolla alatt.