Lukáts György - Mesél ​a pesti taxi

"Hurrá! ​Van állásom! Csillog-villog a Volán-taxi. Csak tudjam a címet. Na és ha nem? Itt az utcatérkép. A Baross utcában parkolok, irány a Keleti. Azt mondták a srácok, hogy az érkezési oldalon érdemes beállni a drosztba. Hű, ha itt egy porszem… Nincs itt egy kocsi se, viszont egész jó az a csaj. Az első utasom. Nem rossz… Szőke, mosolygós és nem lehet több harmincnál. Mellém ül. – Jó napot kívánok. A Széchenyi fürdőhöz kérem. Hogy is menjek? Talán a legjobb a Thököly út. Jó lenne beszélgetni, de ez meg se szólal. Pedig már a Dózsa György út sarkán vagyunk. De mi ez?! Mit akar?! Hiszen már a „cerkovicson” a keze. Nem is rossz… Úr isten! Hiszen lehúzza a cipzárt… Délelőtt tíz óra és itt vagyunk a Thököly útnál. Hogy lehet így vezetni…? Széchenyi fürdő… Széchenyi fürdő… Ez már a Hősök tere. Miért dobja hátra a retiküljét…? … És… és… rábukik… Egyesbe a kocsit… Juj, de jó… Ha a busz beáll mellém… Beáll… Beáll… Jaj, végre zöld. Most! Összekenünk mindent? Á, dehogy. Nagy profi. Ez igen. Most mondanom kéne valamit? Ő sem beszél… Hogy kerültünk a Széchenyi fürdő mögé…? – Itt jó lesz – mondja és kidobja a papírzsebkendőt. Az órában mindössze huszonkét forint. – Mivel tartozom? – … Kösz szépen, semmivel. – Csaó…"