Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a fura ötlet

„A zajra a férfi hátranézett. A fejére húzott női harisnyán át szinte világítani látszott a szeme fehérje. Felismerte, honnan fenyegeti a veszély. Ellökte magától a térdelő fiatalembert, és máris támadott. Loch tenyerének az élével a támadó orrnyergét célozta meg. Már elindította az ütést, amikor valamire rálépett a padlón, és a lába megbicsaklott. Ez csökkentette ütésének erejét és célt tévesztett, a magas férfit a vállán találta el. Így is megtorpant, és a szűk előszoba falának tántorodott. Loch egy szemvillanás alatt visszanyerte egyensúlyát, és készen állt a támadásra. Amaz megérezte az ütésből, hogy emberére akadt, gondolt egyet, és kiviharzott az ajtón. Lépései dübörögtek a lépcsőn, majd teljesen elhaltak. Loch megkereste a villanykapcsolót és felkattintotta. A fiatalember valamelyest már magához tért, hátát a falnak vetve állt, és a levegőt kapkodta. Fején, a halánték felett hatalmas zúzódás látszott, fél arca csupa vér volt. Valamit mondott, de azt nem lehetett érteni.”