Alba de Céspedes - Lányok

Részlet a könyvből:
"A nagy szürke házban mint sötét torok tátongott a kapu. A kapubejáratot kettéválasztó üvegajtón megtörtek az alkonyat búcsúzó sugarai, az üveg mögött olykor egy-egy pillanatra sötét, elmosódó alakok tüntek fel. Kívül a téren az emberek lassan jártak-keltek, hogy minél tovább időzhessenek a szelíd órában és évszakban, s bár még nappal volt, a járda kövei már fagyoskodva sápadoztak. A meredek utca szögletén, ahol a nagy, szürke ház állt, egy fecske cikázott alacsonyan, lustán, mögötte egy bagoly röpült nehézkes szárnycsapással, egymás mögött keringtek a balkonok körül.
A város fényei még nem gyulladtak ki, csak a nagy, szürke házban, a földszinten áramlott elő négy, egymás mellett sorakozó ablakból meleg, arany világosság, fényük bizonytalan volt, mintha gyertyák vetítenék. Az ablakok mögül lefojtott, engedelmes hangzavar hallatszott ki az utcára, fiatal hangok egyvelege."