Bihari Klára - A ​kilincs

A ​kötet címadó novellájában egy falusi zsellérből dunaújvárosi munkássá lett családfő – aki addig elégedetlenül, de passzívan figyelte mindazt a bomlási tünetet, ami családjában fellépett – végül is elhatározza, hogy megjavítja a régóta rossz kilincset. Ebben a jelenetben van valami jelképes. A megjavított kilincs mögött ott van – csak ki kell nyitni az ajtót – a megjavított, tartalmasabbá tett élet lehetősége.
A kitűnő írónő új novelláskötetében számos olyan elbeszélés is szerepel, amelynek csak a küszöbig eljutott, s ott ácsorgó, vergődő emberek a hősei. Többnek közülük éppen csak ki kellene nyitnia az ajtót, hogy érezze a fényt, a meleget, a meghittséget, de nincs ereje hozzá. Hogyan kapnak erőt nem valamiféle csodaforrásból, hanem saját emberségük tartalékaiból és az állatéban nem látványosan segítő, de mégis csak segítő társadalomtól? Ez érdekli az írónőt, aki már „Holnap” című regényében, „Brigitta nővér” és „Tisztességes asszony” című elbeszélés-kötetében is bebizonyította, hogy az egyszerű emberek gondjai, bajai, lehetőségei állnak közel hozzá. Peremvárosi segédmunkások, falusi özvegyasszonyok, kisvárosi tanárnők, apa nélkül nevelkedő fiúk és lányok, keményen dolgozó vájárok, nehéz beidegzettségtől szabadulni alig tudó idő emberek szerepelnek „A kilincs” cím új Bihari-kötet hosszabb-rövidebb írásaiban. Emberek, akiknek nem ad szárnyat sem különleges képesség, sem különös szerencse, hanem akik a tapasztalat, a töprengés, a megvilágosító gondolkodás emelőin jutnak ki sokszor nehéz helyzetükből. És éppen azért oly derűs és szép végül is a teljesítményük, mert elmondhatni róluk: ők igazán megharcolták harcaikat.