Charles Taylor - A ​Dzsungelbörtön

„, kívágódott az ajtó, és valósággal berepült közéjük egy fickó, majd belépett az őr is.
– Vigyázz!
A foglyok felálltak.
– Ezt a disznót – mutatott a földről feltápászkodó alakra – maguk is ismerik. Szabadlábra helyeztük azzal, hogy jó útra tér és senkinek nem fecsegi ki, hogy hol volt. Csalódtunk benne. Itt a jutalma! – és ezzel meghúzta a géppisztoly ravaszát.
A sorozat valósággal kettéfűrészelte a foglyot.
– Temessék el!
Másnap mintegy húsz főből álló fogolycsapatot hajtottak be az udvarra. Az egyik rab őrjöngve tiltakozott.
Az őrök egyszerre nyitottak tüzet a szerencsétlenre. Az egyik kurtán parancsot adott:
– A régiek mondják el az újaknak, mi itt a regula. Ezt pedig azonnal elföldelni!
– Ezután a déli és nyugati fal szögletére mutatott: – Ide ássanak gödröt! A hossza húsz, a szélessége kettő, a mélysége szintén kettő méter legyen. Végeztem!