Eva Strauss - Bizsergés

Döbbenetes hatású regény. A szerző nem is titkolja, hogy mi a célja. Megmutatja nekünk, akik oly szépen élünk önmegtartóztatva, mit tehet egy emberrel a szenvedély. Hogyan rombolja le előbb a lelkét, a tudatát, hogy azután irtózatos pusztítást végezzen a környezetében is. Az alkohol előbb csak csábító íz, könnyed és unaloműző feledés, művészlelkek kötelezőnek hitt kelléke. De ahogyan felfelé haladva a hegyen egyre kisebbek a fák, és több a hó, szigorúbb a hideg az időben előrehaladva úgy teszi sivárabbá az ital a vele élők, a beléje fulladok sorsát is. Ám a baj nem jár egyedül. A regényben a betegség nem arra csap le, aki amúgy is kész tönkretenni magát, hanem arra, akit szeret.
Bár a vergődő asszonylélek talán még nem ismeri önnön szeretete mértékét, mértéktelenségét sem. A reflektorok fényében élő énekesnő magánélete romokban, gyermeke haldoklik és az olvasó mégsem könnyezik. Kemény lesz ő is, mint hősének a lapokról kiolvasható sorsa. Vele izgulunk, érzünk, dühöngünk. Talán sírunk is. És töprengünk, vajon mit tennénk a helyében? Jól vagy rosszul döntenénk? A „Bizsergést" én nagyon sokra tartom. Remélem, Önöknek is tetszeni fog. Érdemes elolvasni, belemerülni, akár egy frissítő, végül mégis egészséget adó fürdőbe.