Fenákel Judit - Májustól ​májusig

Az ​író a könyvéről: „Jó néhány évvel ezelőtt jelen lehettem egy érdekes kihallgatáson. Kihallgatásnak csak azért nevezem, mert a rendőrség épületében zajlott. Valójában inkább jóindulatú beszélgetés volt, amelyen egy rendőrtiszt megpóbálta szándékuk megváltoztatására bírni azokat az életben maradt öngyilkosokat, akik az öngyilkossági kísérlet után éppen elhagyták a kórházat. Talán ha egy-két férfi akadt köztük. Többségük nő volt, méghozzá egészen fiatal nő. Szívesen beszéltek magukról, a rendőrtiszt érdeklődését egyáltalán nem tartották tolakodásnak. Az volt az érzésem, hogy ha öngyilkosság nélkül is így a figyelem középpontjába kerülhettek volna, s a közfigyelmet még részvét is színezi, egyszóval ha zavartlanul sajnálhatták és sajnáltathatták volna magukat, eszükbe se jut a gyógyszeres dobozért nyúlni. A beszélgetés végeredményeként rá kellett jönnöm, hogy az öngyilkossági kísérlet – ha csak kísérlet – a legolcsóbb eljárás, amely az érdekes ember rangjára emelhet bennünket. Így lehet belőlünk gyorsan egyszerűen, nagyobb szellemi vagy fizikai erőfeszítés nélkül – Valaki.”