Földi Pál - A ​hazáért és a szabadságért

A ​"nyalka kuruc", Thököly Imre és II Rákóczi Ferenc emlékezete a 19., majd a 20. század viharos magyar történelmében igencsak megfakult, inkább valami távoli, meseszerű legendának tűnik a mai generáció szemében.
Pedig a magyar történelem egyik legszebb fejezetét írták vérrel, szenvedéssel, és hősiességgel.
Így hát a „Kuruc király” és a „Nagyságos fejedelem” emlékezete soha nem halványulhat el históriánk lapjain.
Lángoló hazaszeretetükön kívül is hagytak maguk után egy szellemiséget, ami előttük nem volt meg; amit haditeljesítményeikkel, áldozatkészségükkel és a kurucnak nevezett korszak dalaival, táncaival, katonáik révén ők teremtettek meg.
Ez a szellemiség lobogott később az Európa csataterein dicsőséget szerzett huszárjainkban, 1848/49 csataterein, 1914-ben Limanowánál, majd 1944-ben a tordai ütközetben és végül 1956-ban Budapest utcáin.
Ez a szellemiség, a kis nemzetek egyetlen megtartó ereje, a nacionalizmus, amely a mi népünk lelkében a kuruc tárogatók hangja mellett született meg.