Guy de Maupassant - Elbeszélések ​I. 1875-1882

A ​kötet a gyűjteményes életműkiadás elbeszéléseket tartalmazó sorozatának első darabja. Időrendben szerepelnek benne Maupassant legkorábbi rövidprózái a pályakezdő írásoktól az 1882 novemberi datálású novelláig. Már az első Maupassant-írások is finoman megformált művek, témaválasztásuk, tónusuk azonban csak előlegezi a későbbi írói világot: már felbukkannak a normandiai vidéki figurák egy-egy életképben (A HÁZALÓ), a fantasztikum már ekkor sem a romantikus hatáskeltés eleme: furcsa fanyar ironikus beállításban jelenik meg (A myújtott kéz). Az 1880-as év elején születik meg az első mestermű, a méltán híres – antológiákban is gyakran szereplő – GÖMBÖC. Ez a kiábrándult, a polgári álszentség gesztusait, hamis fölényét nagyszerű realizmussal leleplező novella két irányba is „nyit”: a porosz-francia háború idejét idéző, illetve a perditákról szóló elbeszélések felé. A feszes, lényegretörő elbeszélői szerkezetben biztos kézzel vezet a kulcsszerű fordulathoz, amikor a látszatok lelepleződnek, a szabványértékek felcserélődnek. Így lesz hőssé a megszálló tisztek önkényével szemben álló kis prostituált, Rachel (Fifi kisasszony), így tűnik elő a női szerepjátszás morbiditása (Sírmelléki nők). Egy-egy remeklése ellentmondó hangulatokat nagyszerű szellemességgel tud ötvözni: lírai és humoros hatások elegye A Tellier-ház című novella, melyben a „madame” unokahúgának első áldozására vonul ki a nyilvánosház lánynépsége. Az 1881-82-es írásokban már megjelennek a Maupassant-novellisztika jellegzetes színhelyei – a Párizs környéki kirándulóhelyek, a normandiai parasztházak világa, figurái: kishivatalnokok, parvenük, kalandvágyó férfiak és nők – és sok-sok változatban formálja meg az író a szerelem komédiájának" témáját.