Lépesfalvi Zoltán · Pilhál György - Az ​elveszett ezüst

"- Stanozololt szedett?
Szanyi üres szemekkel néz rám, és csak lassan válaszol.
– Ne vicceljen, jóember, azt sem tudom, mi az.
– De valamilyen tablettát csak szedett?
– Azt, amit a többiek. Amit adtak. – Kis szünetet tart.
– Nincs itt semmiféle egyénieskedés, úgy élünk mi, mint a katonák. Januárban bevonulunk az edzőtáborba, és szinte egész évben ott vagyunk. Ott aztán az embernek adnak mindenféle tablettát, amit be kell venni. És mi bevesszük. Én is bevettem."
A Magyar Hírlap két kiváló riportere nem ragad le a szöuli „sajnálatos, magyar vonatkozású eseményeknél”, széles bepillantást enged az ezredmásodpercekért, tizedpontokért, fél kilókért dúló kegyetlen küzdelem kulisszái mögé. A tét hatalmas: dicsőség, egzisztencia, népszerűség, hírnév, rengeteg pénz – s az a döntő kis plusz talán egy fehér bogyón múlik. De vajon mi lehet abban a tablettában, amelyet a magyar bűnügyi laboratórium sem tud analizálni?