Nemere István - A ​Hidra-hadművelet

Az ​idegesség lassan gyűlt Richardba, a dossziéval foglalkozó gondolatai elé mindinkább egy éretlen, apró érzés tolakodott. Csepp, csepp. Mi csepeg…? És hol? Talán az autóval van valami baj, lehet, nem mehet vele tovább? Ezt jó lenne tudni, hiszen üldözői bármikor ráakadhatnak és akkor menekülnie kell. Csepp, csepp, csepp… Körüljárta a járművet. A hátsó csomagtartó alatt tócsa növekedett. Olaj…? Csepp, csepp. Két helyen is csepegett. Richardot megmagyarázhatatlan nyugtalanság fogta el, mintha hideg szél csapott volna le a hegyről, a folyó is jéghidegnek, ellenségesnek tetszett hirtelen. Csepp, csepp… Ez vér? Kivette a kulcsot, felnyitotta a csomagtartót. A félhomályban mozdulatlan emberi testet látott. A ruhája ismerős volt… Richard érezte, lassan jegesedik benne minden. A zajokat már nem hallotta, a tudata beszűkült, szeme várta a látványt, bár valahol a belsejében mintha tiltakozás ébredt volna: nem szabad… Keze hideg, ragacsos végtagot tapintott. Benyúlt, undorát és félelmét legyőzve felemelte, a csapzott, csupa seb arcot a világosság felé fordította.