Schmidt Attila - Gyilkosság ​a barlangban

„A kapitány egy közepes nagyságú, színes fényképet tett Gonzalez elé. Pillanatok alatt élet költözött a sovány férfi pergamen színű, sápadt képébe. A fotón látható fiatal lány arcát egyenes szálú, derékig érő szőke haja majdnem teljesen eltakarta. Csak hatalmas, kemény mellei hivalkodtak és meredtek előre. Hosszú, vörös körmű kezeivel éppen a rajta levő egyetlen ruhadarabot, az áttetsző, féltenyérnyi bugyit kezdte levenni. Gonzaleznek az izgalomtól felakadtak a szemei. Remegő ujjakkal nyúlt a cigarettáért. Egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét a fotóról.
– Tetszik? – kérdezte egykedvűen a kapitány.
– Csodás…
– Akkor nézze meg a többit is.
A következő képen a lány már a kezében tartotta az apró bugyit. Szemeivel meredten bámult a heverő túloldalán fekvő, koromfekete hajú, ugyancsak öblös keblű, meztelen lányra. Gonzalez agyában egy emlék képe kezdett felderengeni. A lányok eközben egyre izgatottabban bódulattal bámulták egymás hosszú combjait…”