Schmidt Attila - Ott ​túl a rácson

„- Ivott, amikor gyilkolni akart?
– Valamennyi volt bennem, de tulajdonképpen nem a szesz hozta rám a bajt. A rossz természetem.
– Úgy érzi, hogy megérdemelte a büntetést?
Nem válaszolt, de mit is mondjon? Egyszer már halálra ítéltek, mégsem tanult belőle.
– Milyen érzés, amikor a bíróság kimondja a halálos ítéletet?
– Nem is tudom. Elsötétült előttem a világ. Szerettem volna még élni.
– Az áldozata is. Erre nem gondolt?
– Mit tehetek? Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni.
– A gyilkosság után tudott aludni?
– Igen. Jó alvó vagyok.
– És amikor halálra ítélték?
– Akkor nem annyira… Mindig vártam, mikor nyílik a zárja ajtaja, és visznek a hóhérhoz.
– Amikor kiszabadult, legalább felkereste az áldozatának a sírját?
– Nem… Erre nem is gondoltam.”