Szenczei László - Korom ​és korona

„Az idő már erősen tavaszodott. Friss gyep verte fel az esőáztatta réteket, és a sár erjedt szaga gyantaillattal keveredett. A trágyadombok gőzölögtek a melegedő időben, és a baromfiak karicsálva bontogatták a ganajban pácolódó szalmaszálakat. Az utcán dagadozott a sár, és bugyborékolva szaladt kétfelé a szekerek nyomában. A boglyákat, zsindelytetőket meg a düledező kerítéseket feketére mosta az eső, és itt is, ott is zöldesen ütötte fel a fejét a penész. Az árkokban színültig állt a poshadó esővíz, s a békanyál már leheletnyi rozsdát vont a tetejére. A kecskegarádicsos, alacsony lankákról keskeny ösvények ereszkedtek le a kékre meszelt házacskák közé, melyeknek zsindelyes tetejét roskadozva hordták a görcsös faoszlopok.”
Ezekkel a sorokkal kezdődik Szenczei László Korom és korona című regénye, amelynek első és mindmáig egyetlen kiadása több mint három évtizeddel ezelőtt jelent meg Kolozsvárt – meglehetősen kalandos és jellemzően nyugtalanító körülmények között.