Végh Antal - Ökörsirató

Napirenden ​vannak- e még a gondolatok,amelyek szerint élünk,és jól élünk -e az új gondolatokkal,amelyek napirenden vannak – talán ezek a kérdések az etika legáltalánosabb kérdései ,és ezek foglalkoztatják az írót is,aki új novelláiban leginkább a változást próbálja tetten érni:az egykori parasztok életének alakulását.Hőseinek nagy része már elszakadt a falutól,de parasztok voltak,és paraszti múltjuk sajátos öntudatát vagy visszahúzó terhét az új környezetben is magukon viselik.Múltjuk és jelenük összeütközését más formák között,de nem kisebb súllyal élik át a novellák népi származású értelmiségi hősei:akad köztük,akit álmában kísértenek makacsul az otthoni udvar képei,másoknak pedig érzelmi egymásra találását határozzák meg a gyerekkorból átmentett közös emlékek.Ezt a fajta nosztalgiát az író is érzi:kötetének címadó írása lírai vallomás a végérvényesen lezáruló – s így megszépülő – múltról,az ifjúság hajdan volt falujáról.
Mert a mai falu – a róla szóló elbeszélések jól érzékeltetik – alig hasonlít a régi falura.Az éles társadalmi harcok múltával a régi sebek behegedtek,de a megoldódó ellentétek helyébe a fejlődés újakat hoz – konfliktusokat emberek,vezetők és vezetettek között.A demokratikusnak ismert tsz-vezetőkből az érzelmi felfokozottság előhívja a dzsentriskedő kiskirályt,az ügyes menedzserből pedig ,aki látszólag hatékonyan egyezteti össze a maga érdekét a csoportérdekkel,kibukkan a társadalom érdekei iránt közönyös harácsoló.